"A fény harcosa sokszor elkeseredik.

Úgy érzi, semmi nem tudja fölébreszteni benne azt a lelkesedést, amire szüksége lenne.

Sok nappalt és éjszakát kénytelen azzal tölteni, hogy valahogy fönntartsa azt az állapotot, amit elért, miközben nem történik semmi, ami visszaadná lelkesedését.

És amikor nem is várná, új kapuk nyílnak meg előtte."



"A fény harcosa nem fél attól, hogy bolondnak nézik.

Hangosan beszél magában, ha egyedül van.

Valaki megtanította neki, hogy az angyalokkal így tud a legjobban társalogni. Így próbál tehát kapcsolatot teremteni velük.
...olyan dolgokat mond, melyekkel nem ért egyet...

De egy napon észreveszi, hogy megváltozott a hangja. És megérti, hogy megtalálta a kapcsolatot egy felsőbb értelemmel."


(Paolo Coelho)