Az Elnök emberei

Adj uram erőt és egézséget,a többit ellopjuk.

-Maga hazudik!
-Igen,de halgasson végig.

Joker

Don't talk like one of them. You're not.

by Ignotus

"Cseppet sem vagyok hazudós! - tiltakozom - Az lehetséges, hogy néha elhallgatok valamit, esetleg füllentek, vagy ellentmondok a tényeknek, de sose hazudok!"/Vavyan Fable/

"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet."/Madách Imre/

by Ignotus

"Volt úgy, hogy én akartamÉs volt úgy, hogy más akartaHogy én akarjam úgy. Aztán perszeTöbbnyire minden más lett"Tankcsapda

by Ignotus

"Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés."/Howard Phillips Lovecraft/

Önkezemmel by Ignarus

Önkezemmel



Felnevelt e földön már az élet

Hasznavétlen embert oly sokat,

Kik feladván létük büszkeségét

Nem segíték embertársukat.



S akadnak, kik némán bólogatva

Képzik az érem másik oldalát:

Más szavára sokkal többet adva

Elnémítják szívük halk szavát.



Tétlenségnek sajkájában ülve

Hányódnak ők az élet tengerén,

Messzi partok mentén összegyűlve

Egy a sorsuk, s egy voltam köztük én.



Elbuktam már mikor megszülettem,

S elfogadván régen ezt a tényt,

Csak sodródtam álmos révületben,

Nem keresvén a megváltó reményt.



Azt tettem, mit mások tőlem vártak,

Mert úgy hittem, élnem csak így lehet,

Ám ők néma börtönömbe zártak,

Hol szívem hangja nem kapott helyet.



Akarattól megfosztott tetemként

Elfogadtam, mit a "sors-víz" adott,

Akkor is, ha dúló fergetegként

Újra s újra egy sziklához csapott.



Álmaimban égi kézre vártam,

Mely egy napon végül partra tesz,

Ám aznap is börtönömben háltam,

S néha eltöprengtem: Miért van ez?



Míg egy éjjel végre felismertem

Az álombéli hatalmas kezet:

Az enyém volt, hinni mégse mertem.

Így játszana velem a képzelet?



Másnap reggel már a parton álltam,

Rabságom így végre véget ért,

S a sok csoda, mit azóta láttam,

Kárpótolnak az elmúlt évekért.



Láttam órát visszafelé járni,

Jövőlátót, ki múltjában kutat,

Holtakat a sírból visszamászni,

A Semmi szélén sok száz új utat.



Fuldoklót a víz színén megállni,

Büszke gyémánt tükrében karcokat,

Szárnyszegett pacsirtát égbe szállni,

S most látni vágyom elszánt arcodat,



Mint kimondod: nincs oly szó, hogy "késő",

S bús legenda csupán a "nem lehet",

Mert művész vagy, kezedben a véső,

Faragd kedvedre hát a végzeted!



Mit tehet holló a drágakővel?

Látja: csillog. De meg nem értheti.

Mardoshatja bántó, kacska csőrrel

Minduntalan, de nem árthat neki.



Fényét talán megtöri egy percre,

Míg eltakarja tőle a napot,

Ám a holló elszáll napkeletre,

S a kő ragyog, mint fenn a csillagok.



Véres tény, de eljön majd az óra,

Mikor válaszúthoz érkezel,

Végül döntesz, s másnap virradóra

Így vagy úgy, de új ember leszel.



Mikor ők a téves útra hívnak,

Rájuk nevetsz és így szólsz: Nem megyek.

Gúnyos hangjuk sűrű ködbe vész majd,

S szétfoszlanak a bántó fellegek.

DareDevil

Jól vagy?
Nem...de majd elmúlik.

Ray

Uram adj erőt és egészséget!
A többit ellopjuk!

Az Elnök Emberei