A levegőben az égett hús bűze terjengett.
A meteor mély árkot szántott a sárkány szárnyán, és hatalmas darabot tépett ki mellkasából.
A seb környéke feketére égett, és még mindig füstölgött. A sárkány, barlangja mélyén pihent, a fájdalomtól folyamatosan morogva. Ereje megfogyatkozott, tudta, ha ellenfele most visszatérne, talán be tudná fejezni becstelen munkáját.
Neszt hallott, a bejárat felől. emberi léptek. Szíve felkészült az újabb ütközetre, de megnyugodott, mikor felismerte a léptek gazdáit.
Három ember állt nemsoká a sárkány színe előtt. Egyikük, a mély szőke lány, arcán a bánat csillogott, megérintette a nyakában függő vörös kristályszilánkot, és megnyugodott, mikor érezte a benne lakozó erőt. A másik lány, fekete haját arcából félresimítva nézett mosolyogva a sárkány elgyötört tekintetébe, nyakában kék kristályszilánkkal. A harmadik, egy komor tekintetű, de arcán halovány mosolyt viselő férfi, nyakában aranyszínű szilánk, előrelépett. A többiek követtél a példáját. A sárkány felmordult, csontdárdás farkával fenyegetően feléljük suhintott, de ők nem rettentek meg.
Mosolyogva közeledtek felé, rendületlenül, nyakukban a szilánkok már-már földöntúli fénnyel ragyogtak.
A seb, lassan gyógyulni kezdett, és a sárkány fájdalma csillapodott. Morgása alábbhagyott, és közelebb engedte a triót magához, akik lassan odaértek, és kezükkel megsimogatták a hatalmas testet
A sárkány érezte, vigyáznak rá, ezért lassan álomba szenderül. A három pedig megfordult, kivonták fegyvereiket, arcukon halálos elszántsággal vártak, tekintetüket a bejárata szegezték. Az Égiek óvják azokat, akik most bemerészkednek, mert Mi, nem fogjuk őket.
